sajnos, nem fizetnek érte

Először volt a recept, meg az érzés, hogy ez biztosan finom, aztán meg határozott céllal lementem ide. Mit is mondjak. Amikor egyszer a Garda-tónál nyaraltunk, egy öreg bácsi meg akarta velem kóstoltatni az olívaolajokat, én meg nem akartam, mert arra gondoltam, hogy nem is fogom érezni a különbségeket, meg azt hiszem, féltem, hogy olyan hasmenésem lesz az ötödik kiskanál olaj után, hogy ott helyben utolérnek a bajok. Na, azóta is bánom, mindenesetre most kóstolgattunk az eladóval, én, mondjuk, a balzsameceteknél elakadtam, hát az valami brutális. Azok.

Végül gránátalmásat vettem, elképesztően - csodálatosan - fantasztikusan - gazdagon - finom. Ehhez vettem még narancsos olívaolajat, aranyáron adják mindkettőt, de csak 1 - 1 dl - t, így kibírható. A salátára nagyon keveset öntöttem, kiskanállal adagoltam és bár meg sem látszik az üvegen, hogy használtam belőle, a saláta ízéhez mindkettő nagymértékben hozzájárult, hát hogy mondjam. Klassz.

Állítólag, ha ropogós pirított kaláccsal esszük, elég egy kisebb étkezésre, nekünk főétkezés volt grillcsirkével, mert mi éhesek és falánkok vagyunk.

 

lehallgatás

Én csak könnyíteni akartam magamon, de nem így képzeltem. A következő telefonbeszélgetést hallottam, talán a második fülkéből.

- Na, hívott a konzul, de kértem, hogy e-mailben küldje át az ajánlatukat. 10 perc múlva visszahívott, hogy nem lesz gépközelben egy darabig.... aha, mondta, hogy 450. És hogy évente 30-40-et  tudnak emelni.

- ....

- Hát figyelj, kiszámoltam, hogy akkor 5 év múlva lesz annyi a fizetésem, mint most.

Ennél a pontnál elhagytam helyem, nem akartam tovább hallani (hallani sem akartam tovább), a mosdóban azonban meggondoltam magam, hogy mégiscsak megvárom én ezt a csajt és jól a szeme közé nézek, egyetlen, ám mindent eláruló pillantásommal, de az a helyzet, hoyg nem vártam meg, túl sokáig tartott a telefonálás pisilés.

(nem jó komment az, hogy de hát bruttó)

gyülemlik

Nehezen bocsájtom meg a világnak, hogy a ma napot jelölte ki az Elhízás Elleni Világnapnak.

A névnapomat.

torzszülöttet hívtam életre

Az a sok, szép, kötéssel töltött óra, meg az a sok, szép fonal, meg a megvásárolt minta, meg a minden megy szépen a kukába.

álmodni csak pontosan, szépen

Azt álmodtam, hogy meghalok.

Nem most vagy mostanában, hanem azt hiszem, már elég öreg voltam és vártam, hogy mikor halok meg, de nem volt rossz érzés, valahogy olyan volt, hoyg éltem eleget, láttam eleget, beteltem az élettel és nem úgy, hoyg torkig vagyok már vele, hanem afféle teljességgel, hoyg akkor most már hazatakaríttathatom. A Károli-féle fordításban van ez a mondat (beteltem az élettel) , talán Jób könyvében, szóval,  nem ezoterikus izére kell gondolni.

Álmomban nem láttam magam, tehát nem tudom, hoyg milyen öregasszony lettem, hogy szép voltam vagy ráncos, vagy legalább vékony?, vagy hogy és mint és igazából semmire nem is emlékszem, csak az érzésre, hogy akkor én most már akármikor meghalhatok és várom. Azt hiszem, meg is haltam, vagy csak vártam?

Nem tudom, de Polcz Alaine büszke lenne rám.

izgalom

Tihanyban az is volt (olvastam, aludtam, kötöttem, megint aludtam, futottam, ettem, aludtam, a teraszon ráérősen manikűröztem, ebben elfáradva elbóbiskoltam, megint futottam, megint aludtam, változatosan éltem, na ), hogy hajat mostam és nekem annyira vékony kis vacak hajam van, hoyg ha nem szárítom be (meg még úgy is), akkor fejemre simul, mint egy űrszondás sisak, szóval, hogy én mindig viszem a hajszárítót mindenhova. És most döbbenten láttam, hogy nem hoztam magammal, de azért én élelmes vagyok nagyon és arra gondoltam, hogy sebaj, majd hajlakkal bravúrosan megoldom, a száraz hajammal csodát teszek, apró csodát, hoyg a szomszédok mégse rémüljenek meg. És amikor a napon megszáradt a hajam (lelapult, lógott), akkor láttam, hogy  hajlakkot sem, így aztán ezzel a fejjel mentem  le a partra. Csak annyit tudtam tenni, hoyg a szemüvegem, s imigyen a hajam,  feltoltam a fejemre, nem ronda a hajam, csak csúnya.

És amikor már hazafelé pakoltunk be a kocsiba, akkor megtaláltam a hajszárítót is, meg a hajlakkot is.

áradjon

Szabadságot adok magamnak az elkövetkező néhány napra, nem érdekel, ha esik az eső, vagy ha hétágra süt a nap, legfeljebb a helyszínen  változtatok és lustán betolom a napról a szobába a széket /ágyat, de én *á heverészni akarok, olvasni akarom a jó kis ponyvát (AC),  kötni akarok, megint olvasni, epret enni fekve, ha szól a férjem, az asztalhoz ülni és megenni az összes flekkent, sört akarok inni ( a lájtosakat, meg a  durvábbakat is), a Zsömivel akarok sétálni,  mellé akarok heveredni, filmeket akarok nézni* és néha-néha, ha azt érzem, kész vagyok a feltöltődéssel, akkor összekeverem az ebédhez való salátát, majd visszadöglöm az ágyra és *-tól *ig ismételni akarok.

Szerintem jó lesz.

fokozat

Az illeszkedésről még annyit, hogy az én orrom például pontosan beleillik a férjem szemgödrébe. 

Csalhatatlan bizonyíték a jó választás(om)ra.

illeszkedés

Azért kell bemennem gyakran a városba, hoyg elcsodálkozzam a sokszínűségen, láttam zoknis- szandálos férfit, meg egy nőt, akin blézer volt, meg hosszú, rózsaszín szoknya és fehér zoknival viselt fekete cipő,  de láttam talpig csadorban lévő ismerős lányt is, meg egy olyan nőt is, akinek a pólója kirajzolta az összes hurkát és felcsúszott a derekán is, és az volt ráírva, hogy I'am sexy.

És azért is kell bemennem, hogy lássanak olyat az emberek, hogy valakinek a város közepén szétreped szétszakad a nadrágcipzárja, imigyen illeszkedve a városképhez.

hoyg

Azt a szót, hogy "hogy", csak nagyon nagy erőfeszítéssel tudom rendesen leírni, nyilván látens diszgráfia*.Én ezt annyiszor elhibázom, hogy nincs az az ellenőrzőprogram, ami aláhúzná, így aztán az esetek 90 % - ában észre sem veszem.  Előfordul más szavaknál is, hogy tévesztek, ezek főleg a kétjegyű mássalhangzók, azok közül is az y-osok (ny, ty, gy, ly). Nem bírom az y-t, gondolom én. Zavar.

Ha azt írom, hogy billentyű, akkor természetesen a gép jelez és javítom, de a "hogy" már annyira állandósult, hogy a gép is elalszik, én meg főleg.

Ezért aztán értem én, hogy ez nem jó így,  nem tetszetős, nem helyes és nem elegáns,  de hát van,  aki meg a névelőket nem ismeri!  Én legalább nem adok ki könyvet.

És most átbogarásztam a szavakat, ha mégis maradt helycserés szó, legyetek nagyvonalúak,. please, ne szólajtok be.

(reflektálás a mostanában (pl. a lenti poszt után) engem ért (sajnos) jogos kritikára)

* a szócikket elolvasni nem esett jól,  olyanokat mond, hogy az írás rendezetlen, kusza,  nem igazodik a vonalrendszerhez, a szavak között távolság nagymértékben különböző. a betűk formája változékony - a füzeteim.... lehet a rossz mozgáskoordináció tünete is - itt van a béka elásva.

Rubin Eszter : Barhesz

Egyébként meg végre frissítettem az olvasmányaimat. Az a helyzet, hogy nagyon mérges lettem egy könyve, csak az a kínos, hogy egy nekem nagyon kedvestől kaptam és akkor olyan kellemetlen rosszat írni róla. Olyan érzés, mintha a kölcsönadót bántanám,  holott dehogyis.

Szóval, ez a könyv csapnivaló, még akkor is, ha Chilianyánk elragadtatással írt róla. Először is nem szeretem, ha a főhős nevét még nem tudom, de a második oldalon járva azt már igen, hoyg nem veti meg az orális szexet. Nem ezzel van a baj, hanem, hogy de tényleg, ez ennyire fontos, hogy nekem már itt tudnom kell róla? Még azt sem tudom, ki ez a nő, milyen az élete, hoyg hívják, meg még semmit, de ezt már igen.

Itt felhúztam magam és dühödten olvastam végig,  de minden oldalnál azt éreztem, hogy mindjárt bevágom a  sarokba,  szóval, kijelenthetjük, hoyg nem tetszett.

Iszonyatosan zavart a mondatképzés, végig az egész könyvben, egyszerűen hiányoztak a névelők. Mondok két  példát:

" Epertől és tojástól karomon csalánkiütés, tejtől minden szál hajam égnek áll." vagy:

"Padlizsánkrém nem nagy ügy, lényeg a füstös íz."

Nekem egy halom helyről hiányzott a névelő, a beköszöntőhöz pont ez kellett még és hát az az igazság, hogy a történet valahogy... mintha nem lenne szerkezete, csak néztem, hogy most mi van, mit mondott? Mintha nem érteném, amit olvasok. Szövegértés: hármas alá.
Emellett a rövid mondatokkal elképesztően pattogósra sikeredett az egész, felsorolás töményen, tiszta dedó.

Egy fiatal, zsidó nőről szól egyébként, van benne nem kevés kulturális / történelmi / vallási érdekesség,  ráadásul süt és főz a csaj, szóval, lehetne ez éppen jó is, de (számomra) valami szörnyű a stílus, elképedve olvastam és ez azért szomorú. Jó, Upius, mit várok, oké, na de azért mégis.

Most ezek után nagyon ne csodálkozzunk, hoyg kettest  (sem) adok neki.

(közben rákerestem, tessék, ugye?? mondom én)